Tárgy-eset: konstáblerbot

2008.11.19. 09:30

1860-ban Ferenc József az Októberi Diplomával helyreállította Magyarországon az alkotmányos rendet, és ezzel véget vetett a szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszaknak. Ennek következtében a városok is visszanyerték önkormányzati jogaikat, s ezzel párhuzamosan megkezdték a városi rendvédelmi szervek újjászervezését. Pesten ismét a forradalom főpolgármestere, Rottenbiller Lipót került a város élére, aki még az év végén kezdeményezi egy önkéntes rendőri szervezet létrehozását. A városrészenként szerveződő konstábleri intézmény angol mintára jött létre. A város vezetése egy olyan intézményt próbált ezzel az ekkor már a modern nagyvárossá fejlődés útjára lépő Pesten meghonosítani, amely Londonban már harminc éve, a professzionális rendőrség megteremtése óta elavultnak számított. E döntést egyértelműen a 48-as eszmék továbbélésével, valamint a polgárságnak a "közbátorság" működtetése terén korábban is betöltött szerepével magyarázhatjuk. Nem véletlen, hogy a buzogányon, amelyet a konstáblernek jelentkező, köztiszteletnek örvendő polgárok — köztük volt például Jókai Mór és két Károlyi gróf is — a magyar és a pesti címer, valamint a "Pest"-felirat mellett az 1848-as évszám is szerepel. 

  Fotó: Fáryné Szalatnyay Judit

A konstáblerbot, amelyet Vandrák Soma pesti bronzműves mester készített (részletes leírását lásd itt, 16. oldal), birtokosának hatalmi jelvénye volt, s a békebiztos a bot felemelésével jelezte, hogy a rendbontók kötelesek engedelmeskedni neki. Amennyiben ezt nem tették meg, akkor a konstábler a buzogánnyal való érintéssel fogolynak nyilvánította őket — elképzelhetjük, hogy micsoda visszatartó ereje lehetett egy ilyen érintésnek mondjuk egy "rovott múltú" bűnöző esetében.

A konstábleri intézmény nem maradt fenn sokáig, mivel az 1861-ben kibocsátott Februári Pátens miatt az országgyűlést feloszlatták, és ezzel a rövid ideig tartó alkotmányos állapot is véget ért. Az ezt követő provizórium időszakában már a főkapitány alárendeltségében tevékenykedtek a fizetett rendbiztosok.

Később még sokáig a város által fizetett professzionális rendőröket is konstáblereknek nevezték (lásd például itt, 367-368. oldal). A 19. század végének konstáblerei azonban a bottal történő érintés helyett sokkal inkább — legalábbis ha hihetünk a korszak szociáldemokrata sajtójának, a rendőri hatalom ellen gyakran cikkező Népszavának — a kardlapozás módszerét alkalmazták tettenéréskor.

A múzeum birtokában lévő konstáblerbot Budapest egykori főpolgármestere, Márkus József hagyatékából származik. A leltárkönyv szerint Márkus Rottenbiller Lipóttól kapta a botot, aminek kicsi az esélye, mivel Rottenbiller 1870-ben meghalt, az 1852-ben született Márkus József viszont csak 1875-től állt a főváros alkalmazásában, akkor még mint fogalmazó-gyakornok. Ennek ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy valóban Rottenbilleré volt az 1. sorszámot viselő buzogány, és nyilván a főpolgármesteri címmel együtt öröklődött tovább a városházán őrzött bot, hogy végül Márkus József hagyatéki tárgyaként kerüljön a múzeumhoz.

És a végére még egy érdekes adat: egy budapesti kft. ma is gyártja a konstáblerbot — igaz az eredeti, 1848-49-es — másolatát. Vajon mekkora lehet a kereslet az efféle dísztárgyak iránt? Várjuk a hozzászólásokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://budapestmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr73777293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása