A Budapesti Történeti Múzeumban egy új állandó várostörténeti kiállítás anyagának előkészítése zajlik, amely a tervek szerint 2009-2010-ben, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Alfa-programjának támogatásával valósulhat meg. Jelen írás a kiállítás új- és legújabbkori részének előkészítése során felmerült főbb elméleti és módszertani kérdéseket kísérli meg összefoglalni, s nem titkolt célja, hogy már a kiállítás forgatókönyvének nyilvánossá tétele előtt vitát generáljon. Csak remélni merjük, hogy az itt leírt gondolatok kellően provokatívak ahhoz, hogy beindítsák a szakmai diskurzust.

Egy állandó történeti kiállítás ideális esetben a létrehozásakor legfrissebbnek számító történettudományos megközelítéseket és eredményeket tükrözi. Esetünkben ez azt jelenti, hogy Budapest újkori történetének feldolgozásakor figyelembe kell vennünk azt a szemléletváltást, amely – ha nem is kap túlzott publicitást, a felszín alatt azonban folyamatosan zajlik – az utóbbi években-évtizedekben egyre inkább meghatározza a magyarországi történetírást is. A társadalomtörténet és annak különböző irányzatai – a történeti antropológia, a mikrotörténelem, a mentalitástörténet, és még sorolhatnánk – szakítottak azzal a történelemképpel, mely szerint a kutatás elsődleges tárgyát a nagybetűs Történelem, illetve az ezt meghatározó személyek, uralkodók, politikusok és hadvezérek tetteinek leírása képezi. A társadalomtörténet a politikatörténetre koncentráló „hagyományos” történetírással szemben felfedezte magának a „kisembert”, akinek hétköznapjairól, életkörülményeiről és gondolkodásmódjáról eddig nagyon keveset lehetett tudni (erről bővebben például itt, itt vagy itt). Ez a fajta lépték- és szemléletváltás – amely Amerikában és Nyugat-Európában már nem csak a tudományos történetírásban, hanem a közoktatásban, sőt részben a muzeológiában is évekkel, évtizedekkel ezelőtt lezajlott – az, amit a BTM új állandó kiállítási koncepciójának megfogalmazásakor szem előtt tartottunk.

A várostörténeti kiállítás új- és legújabbkori része az elképzelések szerint három különböző vizsgálati léptéket és megközelítési módot alkalmazó csomópont köré szervezné az anyagot. Az első, a várost és környezetét, a városfejlődés térbeli folyamatát illusztráló blokk a város mikrotereit, a fel-, majd eltűnő városrészeket, a városképet sokszor gyökeresen átalakító természet és ember okozta katasztrófákat, az ezekre adott válaszokat, és végül a városi tér azon elemeit mutatná be, amelyek a hétköznapi városlakó számára nem láthatók, mégis elengedhetetlenül fontosak egy város életében (csatornahálózat, infrastruktúra).

A második csomópont már nem a tér, hanem a városról alkotott kép, a (re)prezentáció irányából közelíti meg a problémát. Itt a város önmagáról alkotott hivatalos (várostervezés, reprezentatív tárgyak és események) és nem hivatalos önképét próbáljuk – útleírások, naplók és visszaemlékezések segítségével – mások Budapest-képével szembesíteni.

Természetesen Budapest esetében nehéz lenne elkerülni a városban zajlott – gyakran az egész ország sorsát meghatározó - történelmi események felelevenítését, ezért ebben a nagyobb egységben kapnának helyet a meghatározó politikai események. Ezek megjelenítése azonban nem a klasszikus eseménytörténeti megközelítéssel, hanem egy-egy szimbolikus tér – Kossuth tér, Hősök tere, Corvin köz, hogy csak néhány példát említsünk – történetén, illetve szemtanúk élményein keresztül történne.

A kiállítás utolsó, harmadik csomópontjában a városlakók hétköznapjait, a város társadalmának sajátosságait tervezzük bemutatni, jórészt a múzeumban található személyi hagyatékok segítségével. A város lakosságát jellemző etnikai, vallási és társadalmi sokszínűség mellett az újkori Budapesten megfigyelhető szociális problémák, társadalmi feszültségek (bevándorlás, szegénység, bűnözés) is helyet kapnának a kiállításban. A városi társadalmat bemutató blokk legfontosabb célja az, hogy az eddig a történelemkönyvek margójára szorult társadalmi csoportokat – nőket, gyermekeket, szegényeket – is megszólaltassa.  

Az itt felsorolt elméleti és tartalmi megfontolások gyakorlati megvalósítása, vizuális megjelenítése talán még magának a koncepciónak a kialakításánál is komolyabb kihívást jelent. Azt ma már nehéz lenne megkérdőjelezni, hogy egy állandó várostörténeti kiállításnak a lehető legszélesebb körben alkalmaznia kell a legújabb kiállítási technikákat, látványelemeket. A látványnak, a kiállítás „körítésének” ma már szinte ugyanolyan súlya van, mint maguknak a műtárgyaknak. Ezt a történeti kiállítások rendezői többnyire nem veszik figyelembe, ezért az ilyen jellegű tárlatok gyakran egysíkúak, unalmasak. Persze egy történeti kiállítás esetében sem szabad, hogy a látványelemek háttérbe szorítsák a kiállított tárgyakat, fontos, hogy a két elem közötti egyensúly fennmaradjon. Emellett az installációnak fontos magyarázó szerepe is van, mivel a tervezett kiállítás nem a reprezentatív – egyszerűen fogalmazva „szép” – műtárgyak bemutatásán alapulna, és a kiállított tárgyak nem önmagukban, hanem saját történeti kontextusukba elhelyezve kerülnek bemutatásra.

A technika alkalmazása tehát nem elsősorban a ma divatos interaktivitás alkalmazását jelenti, a vizuális és audio-eszközök teremtik meg a kiállított műtárgyak értelmezési keretét. Ugyanakkor egy állandó kiállítás többnyire évekig, rosszabb esetben évtizedekig áll, ezért a technikai eszközök használata műtárgyvédelmi szempontból is előnyös: sok olyan sérülékeny műtárgyat lehet digitális formában bemutatni, amelyeket egyébként nem lehetne a közönség elé tárni.

A majdani állandó kiállításnak tartalmilag és technikailag nem csak korszerűnek kell lennie, hanem meg is kell felelnie bizonyos látogatói elvárásoknak. Különösen érvényes ez egy olyan várostörténeti kiállításra, amelyet nem csak budapestiek, hanem külföldi turisták tömegei is látogatnak. Mindkét célcsoport elvárásainak megfelelni talán a legnehezebb feladat, hiszen amíg egy turista többnyire csupán annyi információval rendelkezik Budapestről, ami egy útikönyvbe belefér, addig egy budapesti esetében ennél mélyebb ismeretek meglétét is feltételezhetjük. Ugyanakkor sok külföldi látogató járt már a Budapesti Történeti Múzeumhoz hasonló múzeumban, látott már várostörténeti kiállítást, így rendelkezik némi tudással a modern európai város történetének általános jellemzőiről. Így tehát mindkét célcsoport igényeinek metszéspontjában leginkább az a kérdés áll, hogy hol ragadhatók meg azok a pontok, ahol Budapest „más”, ahol a város története eltér a többi modern kori nagyvárostól. Ennek a másságnak a kiállításban történő megfogalmazása nem csak a városba érkező külföldiek számára fontos, hanem a város lakóinak is, hiszen a városi múzeum mint a városi identitás egyik fontos megjelenítési formája, magának az identitásképződésnek a folyamatában is helyet kaphatna. Ezért lenne fontos, hogy az új állandó kiállítás ne csak a múltat, hanem a közelmúlt és a jelen problémáit is megjelenítse, a kiállítás keretében szervezett programok, valamint a kiállításhoz kapcsolódó segédanyagok (katalógus, honlap, múzeumpedagógiai kiadványok) segítségével pedig a látogatót is bevonja ebbe folyamatba.

Az itt felvázolt koncepció alapján talán látható, hogy a BTM tervezett új állandó várostörténeti kiállítása – legalábbis annak új- és legújabbkori része – nem képezi le teljes egészében Budapest 18-20. századi történetét. Ez több okból sem lehet célja e kiállításnak. Sem a múzeum gyűjteményei, sem pedig a rendelkezésre álló kiállítótér mérete nem lenne alkalmas erre. A majdani kiállítás mozaikszerűségével minden bizonnyal sok szakmabeliben és látogatóban fog hiányérzetet kelteni. Ugyanakkor azonban – és talán pont ez a kiállítás egyik fő célja – ez a töredékesség éppen azt illusztrálja, hogy Budapestnek nincs egy, mindenki által elfogadott, általánosan érvényes története, hanem számtalan, párhuzamosan egymás mellett futó történeti narratívák léteznek, amelyek egyenértékűek és kiegészítik egymást.

Az írás eredeti változata a Magyar Múzeumok 2008/4-es számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.